Főleg az erdős biotópokban gyakori. Leginkább sötétben mozognak, ezért általában kevesebbet látunk mint amennyi él a területen. Tömegben csak kora tavaszi nászidőszakában mozog nappal, amikor a párzó vizekhez vándorolnak. Gyakori a több ezres csoport is. A peterakás után szétszélednek szárazföldi biotópjaikba.

A nőstények óriásira nőhetnek, petefüzérei két soros gyöngysorra hasonlítanak. Méretükből fakadóan néha igen nagy zsákmányt is elfogyaszthatnak. (egér, kis kígyó, gyík, stb.)

Gyakori.

Kétéltűink közül az egyetlen ami kifejezetten tolerálja a száraz környezetet. Természetes állapotban csak egyes biotópokban élt, mint a szárazabb rétek, sziklagyepek. ma leginkább a lakott településekre koncentrálódik állományaik nagy része. Fő elterjedési útvonalai az utak széle és a gátak oldala.

Mivel a vízisikló kedvenc táplálékai között szerepel, néha tömegesen vonza ezeket a kígyókat az ember közelébe,

A hímek hangja tücsökszerű pírregés.

Helyenként tömeges.

A legtöbb élőhely típusban megjelenik, de tömegesen a sekély, gyorsan melegedő vizeket szereti. Unkogó hangját egész nyáron halhatjuk, főleg mivel tavasztól kora őszig párzik. Ez biztosítja a faj stabilitását.

Mivel hazánk nagyjából elterjedésének nyugati határa az unióban kifejezetten értékes fajnak számít. (Natura 2000)

Nálunk nincs vele probléma és reméljük nem is lesz.

Tömegesnek mondható.

Az előző faj hegyvidéki és északi rokona, együttes megjelenés esetén általános a keveredés. Ilyen állomány él az Aggteleki karszton is és pár éve a Csengersimai halastavaknál is tapasztaltuk a hibridizációt.

Területünkre a nagyobb áradásokkor kerülhet le a hegyekből, de mivel létszámuk csak töredéke a vöröshasúaknak, pár év alatt teljesen beolvadnak a populációba. Ez a jelenség erősíti a Bombina állományok stabilitását.

Utoljára 1999-ben láttuk a területen. Alkalmi látogató.

Rejtett életmódja miatt csak ritkán kerül szem elé, ez az egyébként gyakorinak mondható állat. Peterakása idején a víz alatt tartózkodik így akkor is csak a kattogó hangok árulkodnak az állományok nagyságáról.

Nászidőn kívül a laza talajszerkezetű biotópokban él, ahol főleg éjszaka mozog.

A laza talaj és a jelentkező kártevők miatt kifejezetten kedveli az egyes kultúrnövények ültetvényeit. (pld: burgonya, répa)

Általánosan elterjedt, helyenként tömeges.

Ez a faj talán az egyetlen közkedvelt béka, amit főleg csinos külsejének köszönhet. Szinte minden élettérben jól érzi magát, így általánosan elterjedt. Nászidőben egy-egy jó peterakó vízhez a hímek hangos zakatolása több százas vagy ezres csoportot verbuválhat össze.

Érdekessége hogy elég gyorsan tud alkalmazkodni környezete színéhez, a zöld, barna, sárga, szürke és részben a kék árnyalataival.

A területen gyakori.

Északi elterjedésű faj, a Kárpát medencében hegyi környezetben él. A bajszos, vagy barna békák csoportjának legnagyobb képviselője. A hímek karja, főleg nászidőben vastagabb lehet mint a combjuk.

Bár a kifejlett egyedek jól megélhetnének a térségben, valószínűleg a lárvák érzékenysége miatt eddig még nem került elő.

A hegyekből esetleg lesodródott egy-két egyed eltűnik a rokon fajok tömegében, ráadásul elég rejtett életmódot folytat.

A területen nincs adat róla.

Minden erdei környezetben gyakori, de előkerül rétekről, néha vízpartról és lakott helyekről is.

Nagyon hosszú hátsó lába és rugóként működő gerince segítségével akár öt métert is képes ugrani.

Változatos színe jól alkalmazkodik mindenkori élőhelyéhez és az aktuális környezeti viszonyokhoz.

A Szatmáti és beregi részeken közönséges, az Ecsedi-lápon lokális csoportjai élnek.

Minden szárazföldi biotópban elterjedt, néha a vízpartokon is előkerül. A legkisebb bajszos béka hímjei, a kora tavaszi nászidőben, kb. egy hétre lilás-kék nászruhát ölt. Ez a szín megjelenik a fentebbi két fajnál is de nem ilyen rikítóan.

Nagy, 20-30 centiméter átmérőjű petecsomóit gyakran még jeges vízbe rakja.

A térségben közönséges.

A legnagyobb vízi béka faj, kifejezetten a nagy állandó vizek békája. Szárazon csak a fiatal 1-2 éves egyedek élnek, mivel a felnőttek kannibalizmusa elől kénytelenek elhúzódni védett, erdős területekre.

Hangja miatt kacagó békának is hívják. A nagy akár 13-15 cm-es példányok igen nagy zsákmányt is ejthetnek. Igen sok békát esznek de láttok már fecskét fogni is.

Színében nincs sárga! Foltjai a hát alapszínének sötét változatai. (olaj barna, olaj zöld)

Minden jelentősebb víznél közönséges.

 

A három vizibéka faj szaporodási közösséget alkot.

Genetikailag a másik két faj hibridjének tekintik, de etológiailag külön fajként viselkedik.

Vízhez kötött, de nem olyan erősen mint az előző faj, jelentős állományai élnek erdei, vagy réti élőhelyeken. Mekegő hangja könnyen felismerhető.

Kisebb mint a tavibéka, színe élénk zöld, foltjai feketék, combjában sárga sávok vannak.

Általánosan elterjedt.

Vízben főleg nászidőben, kora nyáron tartózkodik. Kisméretű, vízen igen hangos béka. A hímek recsegése nagyon hangos. Nászidőben a hímek feje rikító kénes-citrom sárga.

Két alap színváltozata gyakori, a képen látható tarka és a sárgás-zöld nagyjából minta nélküli csoport. Akadnak arany színű hímek is.

Hajlamos a kolonializmusra, vagyis egy-egy élőhelyen tömeges, főleg erdőkben, máshol csak ritkán kerül szem elé.

Lokálisan tömeges. A térség jellegzetes faja. Van csak itt előforduló változata is.

 

A három faj állományainak nagysága és összetétele az aktuális környezeti viszonyokhoz alkalmazkodva változik. Így egy-egy faj egyes években tömeges, máskor jelentősen megritkul.

Vöröshasú és sárgahasú hibridek